Kedves pillangó!
Olyan szép vagy! Már akkor tudtam,hogy különleges vagy,amikor bábállapotban hozzám kerültél. Néha mindenféle magyarázat nélkül is tudjuk,hogy a másik különleges,pedig kívülről semmit se látunk.
Becsuktam a szemem és láttalak. Annak,aki igazán vagy. A bábàllapot rétegei mögött is láttam,éreztem,te vagy a legkülönlegesebb a világon. Nekem. Másnak is lehet az vagy,de hiszem,hogy mást láttam benned,mint ők.
Végig néztem ahogy átküzdötted magad ebből az állapotból,láttam a születésed. Tudtam,hogy amikor teljesen levedled magadról azt a védőburkot,akkor kell majd elengednem téged. Ebben az örömben ott volt az elengedés fájdalma is.
A szeretet azonban ilyen. Nem láncol,nem tart rabsàgban. A szeretet elenged és engedi,hogy messzire repülj.
Repülj hát pillangó! Mutasd meg a világnak,mennyire különleges vagy és csodálatos!
Én még nézlek egy darabig.. ez kell ahhoz,hogy tisztességesen búcsút tudjak mondani.
Aztán ha mégis vágynál visszatérni,kérlek csendben szállj le a vállamra. Nem fogok semmit sem mondani,csak a szívem fog jobban dobogni.